"A bölcs uralkodik csillagain." És a determináció ott végződik ahol a mágia kezdődik.
Az idő sürget rá, hogy e két doktrína felkínált kulcsaival megnyissuk végre saját életünk súlyos zárlatait.
A kozmikus óramutató olyan ponthoz közeledik, amin túl már nem segíthetnek rajtunk kapkodó, elkésett intézkedések.
Amit tanultunk, életté kell alakítanunk. Amit tudunk, belső világunk, jellemünk, sorsunk minden mozzanatában alkalmaznunk kell.
Mert kozmikus események forrpontján állunk, amelyek hosszú életsorokra eldöntik fejlődésünk irányát!
Erőszak - erőfecsérlés. Az önmagát fékező erő eredményhez vezet.
Jó erőszak nincs! Az erőszakkal kiküzdött siker pirruszi győzelem, amely előbb-utóbb bukássá válik. Az indulat önmagára visszaható robbanás.
Az indulat a lélek radioaktív szennyeződése: mindenkit megfertőz maga körül, végül önnön forrását is felőrli. Az indulat mindig erőszak, amely célját járhatatlan úton akarja megközelíteni.
Az indulat téves helyzet. Mert támadó, behatolási törekvésével teljes elzárkózást vált ki.
Az indulatnak soha sincsenek szövetségesei, segítőtársai, vagy önkéntes hívei. Az indulatnak csak ellenségei, bírálói, leigázottjai és zsarnoksága ellen lázadó összeesküvői vannak.
Az indulat végzetes módon felidézi, megérleli és kirobbantja saját ellentételét.
Az indulat a kreatív erők megbetegedése.
Az indulat, eredetében szintén isteni energia, amely a mélységben foglyul esve sziklába rejlő tűzzé lett. Mikor a vulkán kitör, mindent eléget maga körül. Ha azonban a mágus e konfigurációt óriási alkímiai kemencévé alakítja át, annak tégelyében létrejön az átváltozás.
Mert akaratának hallatlan tűzerejében, indulatai intenzitásában és szellemi feszültségében együtt van az Opus Magnum létrehozásához szükséges maximális energia.
A helyes irány tehát a lángoló piros nyíl: felfelé és jobbra való kiröpítése. Ugyanis mire az eléri magasra tűzött célját, üzemanyagának árama fokozatosan fehérré izzik. Az erővonal jobbra tartó tendenciája pedig kreatív módon hatol a jövőbe: az örök jelenbe emelkedő pályafutása alatt felderíti, megtermékenyíti, átalakítja azt!
Az időből nem lehet kikényszeríteni a végtelenséget, aki a mulandóságban az állandóságot keresi, rohanó perceken át vérzik el.
Aki hóból formálja meg élete nagy művét, annak minden napkeltétől rettegnie kell.
A megszokás a lélek elmeszesedése, amely a mozgást is fájdalommá változtatja.
A bölcs nem ismer otthont a földön, csak alkalmi menedéket.
"Az élet híd. Menj rajta keresztül, de ne építs rá házat." (Ismeretlen hindu bölcs)
Születésével mindenki futószalagra került. Állandóan mozgásban van és szüntelen operáció alatt áll. Láthatatlan kezek csavarnak, csiszolnak, igazítanak rajta. De lényének rejtélyes konstrukciója egy futószalagon túli cél szolgálatára készül.
Az ember szállodai szobában él érkezés és továbbutazás között. S ebből a szobából menetrendszerűen ki kell költöznie, tekintet nélkül arra, hogy királyi lakosztályt, vagy szűk padláskamrát foglalt el benne.
Mikor valaki megszületik, homokóráját megfordítják, mert a láthatatlan világban töltött egzisztenciájának energiája elfogyott. Neki tehát ott meg kell halnia, hogy ezen a világon feltámadjon. Kiszabott ideje azonban itt is csak annyi, amennyi perchomokszemet homokórájának felső traktusa tartalmaz. Az pedig egyenletesen állandóan fogy, s a láthatatlan sík alsó gyűjtőmedencéjében a "tükörvilágban" megint összegyűlik.
A robbanás kiterjedésében lévő kozmoszban az ember éppoly kevéssé pihenhet meg egy helyzet állandóságában, mint a lavinaomlásba került kavics.
Az élet csak úgy válik csodálatos színjátékká, ha tudatosítjuk átmenetiségét és lüktetésének kettős ritmusát. Akkor többé nem torzul gyásszá minden második ütem; mikor a látható lét örök energiája áthullámzik a láthatatlan síkra.
IKREK - MERKÚR
Fizikai síkon a jó ritkán kellemes. Mert a kellemes valami erőfeszítés nélküli, passzív lebegést jelent egy olyan régióban, amelynek legkisebb paránya is háborúban áll, s aktív elhárító manőverek között kénytelen létét fenntartani.
Sétálva nézelődni kellemes dolog: de nem zárótűzben.
Trópusi tó langyos vizének felszínén ringatózni kellemes állapot. Csak akkor válik veszedelmessé, ha a tóban krokodilok nyüzsögnek.
Más a pillanatnak élni az idő fogságában és más az idő fölött örök jelenbe emelkedni.
Az idő pillanatembere továbbhaladásának fontos üzemanyagát szórja szét felvillanó impulzusok hatására. Eltékozolja az energiatőkét, amelynek hosszabb átvezető szakaszt kellene fedeznie. Ezért, rossz ökonómiája miatt gyakran csődbe kerül.
A felemelkedés erőfeszítéséhez erőt akkumuláló magatartás egy szinten túl csodaszerű jelenségeket idéz elő maga körül. Mert erősödő életárama olyan sugárzó góccá változtatja, amelyben minden összefut; az invokált tendenciák látszólag önmaguktól indulnak elfelé.
A legkisebb ellenállás vonalán mozgó karakter legfőbb veszélye a síkok összezavarása. Ha ugyanis valaki a földi tapasztalatsík fölött marad akkor, mikor bele kellene merülnie, hogy annak lényegét megismerje, nem jut túl az anyagi világ veszélyein, csak kívülre zárul. Outsiderré válik ott, ahol beavatottá kellett volna lennie.
Aki úgy él a dzsungelben, mintha Éden kertjében pihenne, nem csodálkozhat rajta, ha vipera mar bele.
Ez nem jelenti azt, hogy Éden kertje nincs meg a valóságban valahol! De oda kell jutni. Szüntelen erőfeszítéssel. És ellen kell állni olyan áramlatoknak, melyek állandóan el akarnak terelni ettől a céltól. S ez a küzdelem nem kellemes!
Vannak kiváló agyú emberek, akiknél nincs semmi hiba a dolgok világos felismerése körül. Mégis olyanok, mint a dombtetőn lustálkodó gyermek, aki látja a közelgő vihart, s az Ígéret Földjét a messzeségben, de fekve marad. Egyetlen lépést sem tesz a menedék felé, vagy a megpillantott Gondvana irányába:
A sokirányú érdeklődés felszíni villódzása Odüsszeusszá teszi az embert, aki szirének énekére figyel anélkül, hogy árbocrúdhoz kötözné magát.
A végtelenbe sejtő intuíció csak akkor válik kreatívvá, ha megtanul rögzíteni. Köt, hogy oldhasson.
A folyékony elem minden kínálkozó mederbe beleömlik, minden formát felölt válogatás nélkül, mint értelmi kontroll nélkül az érzésvilág. Így válik az érzések víz eleme pusztító veszélyek forrásává a lélekben: áradássá, szenvedély-szökőárrá, indulat-óceánná, külső hatások, provokációk inspirálják.
Az ösztön a föld alá száműzött isteni LÁTÁS. Ez az energia a mélységben is zseniális, de romboló. Ha nem ellenőrzi és nem uralkodik rajta a szellemi kontroll, úgy nyilatkozik meg, mint a földgáz, vagy az anyag fogságában tomboló tűz: földrengés, lávarobbanás alakjában.
A pokolra szállás minden mítosza a tudat Hadészbe, vagy mentibe merülésére utal, mikor végrehajtja a mágikus alkotóenergia felszínre emelésének és szublimálásának gyógyító operációját. Az ösztönvilág megtisztításának ez az egyedüli veszélytelen módja.
Az absztrahálódó ösztön már intuíció: tisztánlátás. Tehát transzcendentális sejtelem, magasságba és mélységbe egyaránt bevilágító tudás szintézise.
A médium: közvetítő. De nem csak az égből, hanem a pokolból is közvetít. A tisztánlátó tudatosan meghatározza az irányt ahonnan inspirációkat fogad be. Az állomás behangolására felhasználja a ráció, az analízis és a tudatosítás kontrollját. A transzcendens tartalmat azonban már magasabb, okkult érzékszervein át sugározza.
Az érzés kétségtelenül gyakran hitelesebb, mélyebb hatásokat tolmácsol, mint a ráció. Néha azonban veszélyesen félrevezet, mert saját szubjektív hangulati elemein kívül nincs más értéke. Pedig épp a pontos mérték az, amelyre az ösztönösen sejtő pszichének törekednie kell. Különben sohasem találja meg a helyét, ég és föld között.
Az intenzív érzésenergiák önmagukban mindig Mája médiumai. A sóvárgás ezüstködös holdreflektora múltba és jövőbe vetít szüntelenül, s a képzeletet a vágyvilág soha ki nem elégülő ingereivel hevíti. E pszichikai nimfománia kéjes kínja teszi lehetetlenné, hogy a lélek megnyugodjék saját isteni jelenében.
Az erős, kalandos, romantikus képzeletélet sokszor saját bűntudatát reagálja le prózai házimunkák őrlésében, szinte neurotikus szorgalomrohamok offenzívájában. E mechanikus tevékenységek ugyanakkor kamuflázst és bázist jelentenek regényes kalandozásához. E párhuzamosan futó kettős élet sok későbbi meghasonlás alapja. Mert a léleknek rengeteg energiája vérzik ki sziderikus fantazmákban, s a fizikai sík realizációjára nem marad fedezet. A sikertelenség azután keserű elégedetlenséget okoz. S az elégedetlenség különféle betegség-művek bonyolult szövevényét teremti meg.
A Rák jele az örvény emblémája: a. Az ikererők vágyakozó, harcoló forgását ábrázolja egymás körül. Mágikus szimbólumalgebrával az ember elé rajzolja így az érzelemvilág tüzes tégelyét amelynek klauzúráját a vonzás és taszítás egymást bilincsbeverő energiája szövi. Ha azonban a tégelyben végbemegy a transzmutáció, a zárlat kinyílik. Mert a megváltás a démon problémája. A szabadulás nyitóformulája a középpont Szentélyében rejlik.
Aki nem rendezi viszonyát saját belső napjával, annak minden más erőközponttal való kapcsolata veszedelmes forradalmakat érlel.
Az olyan uralkodó, aki összetéveszti a külső méltóságot a belsővel, a döntő pillanatban alattvalók nélkül marad.
A királyt nem földi, hanem Égi Koronája emeli igazi hatalommá.
Az Égi Korona ékkövei ragyogóvá csiszolt tiszta csillagerők. Aki ilyen jelképet visel, azt nem lehet többé megfosztani trónjától.
Ha a Nap-szülött nem képes saját belső energiái fölött uralkodni, erőszakos zsarnokká válik.
Az alámerült nap útjának tragikus állomása az, amikor Harun-al Rasidként kitárja magát palotájából, s környezete nem igazolja többé. Ez akkor következik be, amikor a mélység söpredékével való érintkezés közben álruhájának rongyai ránőnek testére.
A paranoiás elmezavar mögött mindig ez az emlékezés rejlik. S a földönfutó király szerencsétlen őrült marad mindaddig, míg mágikus tehetségek formájában vissza nem szerzi rangjának cáfolhatatlan bizonyítékait.
Az Égi Nap maradéktalanul szétszórja magát életadó sugaraiban. Személytelen áldozataival azonban fénylő jelenlétté válik az univerzumban: a legkisebb parányt is mágikus nap-arannyá gyújtja fel.
A gőgös hivalkodással viselt földi pozíció igen gyakran a belső rang hiányának velejárója. Mert az anyagban minden vákuum kiszögellésként hívódik elő a jelenségek fordított optikájának törvénye szerint. A matéria pozitívja tehát az asztromentális síkon negatívként lepleződik le.
A belső rang éppúgy elutasítja magától a külső pozitúra sallangját, mint ahogy az egészséges fogsorú ember nem hajlandó protézist viselni.
A fejét elveszítheti az ember, mert az a testéhez tartozik; de igazi hatalmát soha. Mert az lénye örökkévaló magjából születik. Onnan emelkedik fel három világ egére, s próbálja valaki a kelő napot ellopni az égről!
Az Élet legmélyebb és legmagasabb koncepciói kitörnek a rendszerező értelem kategóriái közül. Ez nem azt jelenti, hogy rend nélkül nem fenyegeti zűrzavar az emberi világképet. Meg kell azonban állapítani a rend fázisértékét, mielőtt az haszontalan szemétként kiseprűzné a színről a káoszból születő átalakulás néhány forrongóan ijesztő, de nélkülözhetetlen elemét.
A pedantéria, a kialakult szokások fanatizmusa védekezés az élet befogadhatatlan, minden formát szétvető, szüntelen átalakulása ellen.
A magasrendű Merkúr-szülött alkalmazkodó hajlékonysága zsenialitása, lelkiismeretessége, igazságkereső szenvedélye és a mélyebbre merült Merkúr-lény diplomatikus ravaszsága, elasztikus mimikrije mögött azonos tendencia rejlik: a tűz megkerülésének ösztönös törekvése. E szenvedélytől és szenvedéstől való félelem zárja el a végső megvilágosodástól. Annak ellenére, hogy Hermész útjának zarándoka, mindenki másnál jobban látja már a magasból, hogy életművének beteljesedését egyedül a tűzön át érheti el.
Ha a földi Merkúr önként máglyára lép, annak lángja fároszként lobog fel a felső régiókig.
A Szűz-szülött beavatásának legnagyobb próbája a tűz. De amíg nem veti magát a lángok közé, nem jöhet rá, hogy a misztériumok tüze nem éget, hanem transzmutál.
Ha a Szűz-szülött aszcendense mentális dekanátusú tűzjel, az azt jelenti, hogy a Szent Hegy csúcsán lévő Szentélyben már meggyújtotta a mágikus Tüzet.
A Főnixmadár Merkúr tüzében röppen fel.
Aki a Merkúr jelében kering az inkarnációk egyre magasabbra emelkedő spirálkörein, annak az aspiráció tüzében egyesülnie kell végül Hermész Triszmegisztosszal. Hermész neofitái ettől a pillanattól rettegnek szent borzalommal és erre vágynak lényük legmélyén.
Győzd le a szépet! - tanácsolja Hermész könyve, a Tarot. S nem kétséges, hogy a valóság visszfényét, Máját érti ezen. Valamit, ami nem azonos azzal, amit vetít, hanem csapda: fájdalom, halálhurok fenyeget mögötte. A szép azonban nem minden esetben hazugság, veszély és ingovány. Káprázatjellege abban áll, hogy vetület. Nem ott van, ahol megjelenik, és gyötrően édes sóvárgással, őrült örömmel tölt el. Azon a helyen - az anyagban - nem igaz, mert mulandó. Ki állíthatná, hogy hazugság a szikrázó aranyfény amely csillogó meseforrássá gyújtja a pocsolya felszínét? De aki összetéveszti a pocsolyát a valódi meseforrással, azt mérhetetlen csalódás éri. Mert a fény az alkonyattal eloson és nem marad más vissza, csak az enyészetet párolgó fekete víz üres szomorúsága. A meseforrás azonban van valahol. Előképe ott él a vetület gócában és az ember sajgó, ráismerő vágyódásában. Különben nem tudna a varázslat létrejönni; nem tudna elhitetni. A színes, térhatású film alakjai is elhitetnek, pedig nincsenek ott, ahol látjuk őket. De valahol vannak! Valahol igazak, különben nem válhattak volna vetületté. A Szépség igazsága mélységi síkon vetület, káprázat, Mája. Az Igazság szépsége a magasabb síkok valósága; önmagával azonos lényeg. Ami nem mulandó, tehát igaz! A szépet legyőzni a földön, a kerub hatalmát jelenti a démon fölött. A démon Mája szövetségese. A természet színes, igéző szépsége, amellyel zsákmányként bűvöli magához a gyanútlan élőlényeket, félelmetes analógia, tehát kulcs. Az ember isteni energiájának nagy része úgy esett foglyul a szépség káprázatainak csapdáiban, mint a húsevő növények kelyhében a pillangó. A szépség káprázatát azért kell legyőzni itt, hogy a tér-idő csapdák fölött egyesülhessünk az igazság szépségével. Ott, ahol a szépség Valóság. A szépség földi vetületét a rögzíthetetlen lidércfényszerűség elviselhetetlenül fájdalmas ingerré változtatja, amelyet nem lehet kielégíteni. Éppúgy, ahogy az az ember nem elégülhet ki, aki halálosan beleszeret egy vászonra vetített, gyönyörű filmszínésznőbe, hiába rohan oda a vetülethez, hogy megölelje. Vágya magányos káprázat-csókokban vérzik el; emésztő lelki nimfomániává válik. Mert az, aki után sóvárog, nincs ott! Mája varázslata mégis annyira eleven, hogy a legégetőbb sóvárgást gyújtja fel önmaga iránt. Az egész világ és saját fizikai életünk is csak ilyen vetület. Akármilyen intenzív mámorító, vagy kínzóan lesújtó a kivetített "kép", létünk forrása e tükröződésen kívül, a láthatatlanban rejlik.
SKORPIÓ - MARS
Az igazságot sohase másoktól követeljük. Valósítsuk meg mi magunk! Az igazság keresése valóban Ariadné-fonál. De csak akkor vezet ki a labirintusból, ha tendenciáját a szubjektív belső körön túl is követjük. A háromdimenziós világ racionális síkján kétségtelenül sokféle, egymásnak ellentmondó igazság látszata mutatkozik meg. De az Ideák magasságából szemlélve a sokféle részletigazság egyetlen szintézist mutat: azt, hogy a számtalan út mind azonos középpontban fut össze, a napgócban találkozó sugarakhoz hasonlóan.
Jó az, ami igaz. S ami igaz, magasabb értelemben mindig jó. De ha valakinek az igazsága keserű, maró, leverő, halálos és kiúttalan, akkor az nem igazság többé, hanem az igazság megbetegedése; veszedelmes egyensúly-eltolódás a sötétség felé.
Az igazság csonka töredéke rosszabb a legelvakultabb káprázatnál is, mert sokkal mérgezőbb. Különösen akkor, ha valaki megreked egy ilyen töredéknél. Negyed- és féligazságokból nőnek ki a romboló tévtanok. Azokból táplálkozik minden pusztító fanatizmus.
A hazugság az igazság reménytelen nosztalgiája.
Amint az igazság bunkóvá válik, rögtön önmaga ellentétele, gonosz paródia lesz belőle.
Az igazság azért igazság, hogy oldjon és gyógyítson. Erre azonban csak az egész igazság képes. Ha valami annyira megrendít és lever, hogy a delikvens összeomlik tőle, az áligazság, hamispénz, gyógyszercímke mögötti méreg.
Aki saját, szubjektív részigazságát rá akarja erőszakolni másra, az egyetemes Igazság ellen vétkezik. Szembekerül a többi részletigazsággal és megbontja az egész harmóniáját.
Hamisság, álszenteskedés, csalás, ámítás mind az Igazság hiányának kompenzációja, tragikus jelbeszéde. E betegséget is Aszklépiosz módszerével kell gyógyítani, ami persze nem azt jelenti, hogy ne óvakodjunk tőle. Az orvos is védekezik a fertőző nyavalyák ellen.
Mindenben kételkedhetünk, csak abban nem, hogy problémáink megoldása bennünk magunkban rejlik és lényünk mélyéből felszínre hozható. Ha ebben is szkeptikussá válunk, megbénítjuk életerőnket és elvetéljük küzdelmeink gyümölcsét.
A kétely a valóság megismerésének eszköze, de nem célja!
A kétely könnyen válik elfogult gyanakvássá, vagy veszedelmes vetítőszerkezetté, ha hiányzik belőle a tiszta megismerés objektív fényereje.
A kétely gyakran a senki földje tudás és tudatlanság között. Sem berendezkedni rá, sem tartósan élni benne nem lehet. Valahová el kell jutni onnan, különben az intellektus a külső sötétség számkivetettjévé válik.
Mikor saját érdekeinktől és személyiségünktől legtávolabbra kerülünk, akkor vagyunk Istenhez legközelebb.
A teljesen önmagába zárt egoista a dimenziókon átszövődő Világszellem organizmusában veszedelmes vérröggé válik.
A kritika nélkül lelkesedő ember olyan, mint a részeg, aki fényes nappal az utcán celebrálja obszcén rituáléit. S aki józanul rápillant, tudja, hogy örömünnepe holnap a csömör hamvazószerdájává válik.
Amíg a lelkesedéshez nem társul a tiszta felismerés megkülönböztetése, addig éppolyan atavisztikus módon építkezik a mulandóságban, mint a mélységi síkok minden élőlénye. Hóból, felhőből futóhomokból formálja meg ideáljait és megrendülten siratja gyors pusztulásukat.
Aki el akarja kerülni a nagy szégyenkezések, csalódások, kiábrándulások megrázkódtatásait, annak mindhárom síkon el kell sajátítania a megelőzés tudományát.
A lelkes hiszékenység mértéktelenségekre ösztönöz. A mohó élvezetvágy saját lehetőségei határán túlra csalogatja az embert. A vak bizakodás második üteme az egyensúlyvesztés. E háromfajta veszély arkánuma a tudás, a mérték és a megkülönböztetés művészete.
Akinek a Gunák bölcsőjébe rakták az Istentudat, teremtő mámor és azonosulási szomj királyi ajándékát, annak vigyáznia kell, hogy az égi energiák minden cseppjét a Nagy Műbe fektesse, különben tragikus tévedések sorozata lesz belőle az alvilágban: kicsapongásból eredő fertőzések, jó-, vagy rosszindulatú daganatok burjánzása és ideges zavarok sorozata.
Az alaptermészetben rejlő gyengeségek, kórok antitoxinja elsősorban minden égövi jegynél az aszcendensben termelődik ki. Mert "minden dolognak kettős léte van: előbb eszmében, azután valóságban" - tanítja Platón. Az aszcendens jelzi a magasság, vagy a mélység felé törekvő tendenciát, amelyből a következő újraszületés kikristályosodik.
Ha Luciferben feltámad a szánalom, akkor Messiássá válik. Magára veszi az anyag-útvesztő minden fájdalmas megpróbáltatását, hogy a kiúttalan bonyodalmakban foglyul esett életet kiemelje a mulandóságból.
A passzív szánalom, amely visszariad az áldozatoktól, kórokozó erjedéssé válik az emberi lélekben s bonyolult kényszercselekvések, meghasonlások, kompenzációk sorozatát indítja meg.
A szánalom éppúgy mint ikertestvére, a szeretet, a "Nagy Megismerés lánya".
Az önsajnálat a tehetetlen szánalom önmagába csavarodó görcse, s éppoly pusztító, mint az óriáskígyó szorítása: megöli a teremtő lendületet.
Ha valaki a szánalmat aktív erővé változtatja önmagában, a lét leghatalmasabb áramának sodrába kerül a Messiások Nyílegyenes Ösvényén.
BAK - SZATURNUSZ
A szeretetnek igen sok megbetegedése van az emberi lélekben: birtoklás, szenvedély, gyűlölet, kóros egzaltáció, féltékenyég. Ha e betegségek meggyógyulnak, akkor, mint leszáradt fekély alól az egészséges, tiszta bőr, előbukkan a feltétel nélkül való, bölcs szeretet gyengédsége. Az önmagát gyűlölő, büntető skizoid egyéniség éppúgy a szeretet elfajulásában szenved, mint az önbecéző, mulandó személyét istenné emelő paranoiás. Mindkettő végletesen kibillen a közép egyensúlyából.
A szeretet nem passzív érzelmi ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás támadásban lévő démoni indulaterőkkel szemben.
Mája fegyvertára hatalmas. Módszere leleményes, sőt zseniális. Hatása szinte kivédhetetlennek tűnik. Aki azonban megtalálja Achilles-sarkát, az fölényes győzelmet arat fölötte.
"Mája gyöngesége abban áll, hogy varázslatához kettő szükséges: egy misztifikátor és egy elhitetett. Örvénye nem jöhet létre vonzás és taszítás, harc és szenvedély nélkül.
"Minden erőnek szüksége van az ellentétére, hogy kifejthesse lényegét." Mája erejének is.
A messianizmus oldóformulája kivonja a harcos egyensúlyt Mája konstrukciójából. "Aki nem gyűlöl, nem harcol, teremtőerejét nem a szenvedélyvilágba veti, azt nem lehet megragadni, kötni, elhitetni. S azt elpusztítani sem lehet többé."
"Egy kézzel nem lehet tapsolni" - mondja a kínai bölcs.
Aki égbevetített bálványától viharzó vágyélete teljesülését, a romlandó húsának halhatatlanságát koldulja, azt saját hamis istene fosztja meg vakhitétől.
Az Örökkévaló - "Akiben minden dolog benne leli gyökerét, de Ő nem azokban" - nem küzd mulandó harctereken. Tevékenysége az Önvalón át egyedül arra irányul, hogy a halhatatlan magot minél kevesebb szenvedéssel kiemelje a halálhínárból. A hínárt nem kívánja konzerválni. A test zárlatát épp annyira nem akarja szerepe betöltése után fenntartani, mint a gubóét.
Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért.
A tudattalan elszakíthatatlan része a tudatnak. De a mélytudat éppen azáltal vált alsó súlyponttá, résszé, mert az Istentudat teljességében hasadás állt be.
Szaturnusz Jupiter mélytudata: árnyéka. De egyik a másiknak kiegészítő része, eleme, arkánuma is.
Az Univerzum két leghatalmasabb pilléreként Jupiter a fény, Szaturnusz a sötétség vallásának ideaforrása. E két kozmikus Titán periodikus hullámzással zengi az extatikus öröm és halálos bánat egymáshoz láncolt kettős ütemét. A Fény igéje magasba emel, a Sötétségé a mélységbe taszít. E melódia az emberi élet vezérmotívuma. A többi jel csillagkottái az egyetemes sorsszimfónia variációit jelentik. A megnyilvánulást kereső erők játékát bölcső és koporsó között.
A Fény látszólag eltünteti a sötétséget s a sötétség felfalja a fényt. Egyik a másik nyomában fut. A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot. A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül. De e két pólus sohasem találkozhat össze a matéria síkján. Sorsuk az, hogy váltsák egymást. Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a "Tükörvilág" küszöbén.
Jupiter és Szaturnusz összetartozását a föld szférájában is elárulja együttállásuk. Mikor egy baljós korszaknyitó, vagy éonzáró létperiódusban valamelyik jel zárlatában közel kerülnek egymáshoz, a két óriás hatására megrendül mélység és magasság. Feltárulnak az alvilág szakadékai. Meghasad az égbolt dimenziókárpitja. Hadész elkárhozottjai prófétákkal és messiásokkal együtt lépnek ki a létmisztérium színpadára, hogy lejátsszák a szellem anyagba szállásának legmegrázóbb Passióját az Univerzum halandó istene, az ember előtt. Az élet e pillanatokban jut legközelebb saját titka megfejtéséhez. A "Dimenzió-szivattyú" működése minden létsíkon érezhetővé válik. Feldereng a transzcendentum határtalan dimenzióskálája, amelynek magasabb koordinátáiban az ellentétek is ütközés nélkül egymásba oldódhatnak. Az egokozmosz két hatalmas ideagócát ezért a kerubi szintre kell emelnie az individuumnak, hogy ott mindkettő felismerhesse a másikban önmagát.
VÍZÖNTŐ - URÁNUSZ
Mikor a fejlődés eléri krízispontját, semmit sem lehet elodázni többé. Az anyag gátjait feszegető szellem energiája feltétlenül kitör valamelyik irányba. Forradalmakat, ijesztő görcsöket, kataklizmákat robbant elő lappangásukból, vagy a föld zárlatát szétvető, égberöppenő csodákban mutatkozik meg.
A bölcs nem rombolja szét menedékét addig, míg nincs hová menekülnie.
A pusztítás örvénye mélységi világok szülőméhe.
A rombolás energianívó zuhanás, robbanás. Tehát a destrukció győzelme a konstrukció fölött. A halál feloldása nem destrukciókon, hanem konstrukción: építő, absztrahálódó folyamatokon vezet keresztül.
A Messiás nem lerombolja, hanem megváltja a világot. Az alacsony létsíkon lekötött erőket erőszak nélkül kioldja ideáinak magasabb frekvenciájú hőenergiájával, s kevésbé fájdalmas életformák felé irányítja.
Ha a magas frekvenciájú áram irányítás és időzítés nélkül robban ki, katasztrófát okoz. Uránusz ideagóca a hetes bolygórendszeren túl lüktető erőktől feszül. Legnagyobb veszélye ezért a földön a behelyettesítés. Mikor eszméit a mélységben próbálja megvalósítani, mulandó, labilis, sebezhető anyagból. Mert energiatöltése materiális síkon mindig szétrobbantja az eszközöket, amelyekkel operál.
Az Uránusz már nem érheti be kevesebbel, mint saját közegével. Erővonalábrája követelően felfelé mutat. Ha azonban az anyag terhét a maga súlyos, nyers halmazállapotában akarja égbe emelni, beteljesül rajta a gravitáció törvénye: visszazuhan a földre.
A fölfelé törekvő erők csak úgy érkeznek el az Égbe, ha a grádusokon való áthaladás közben, minden sík közegének megfelelően átalakulnak.
Uránusznak, miután szétrobbantotta a Szaturnusz-zárlatban végső sűrűsége határáig jutott anyagot, a legkifinomultabb matériával, a levegő kísértő áramaival is meg kell küzdenie. Mert a túl tömény és a megtévesztően súlytalan ellenfél, a Vízöntő legveszedelmesebb hajlamát provokálja: a saját képességein túllendülő, harcos vakmerőséget.
Ikarosz az ortopéd szárnnyal repülni kívánó Uránusz analógiája.
Uránusz a hiper-Merkúr. Jelének titka az, hogy mélyebb régiókban nem tájékozódhat az óvatos, okos Merkúr közvetítése nélkül. Mert Merkúr a psziché útvesztőinek hermetikus lélekvezetője. Ami annyit jelent, hogy az anyagból kibontakozó Uránusznak a földön Merkúr habitusában kell operálnia, s csak a láthatatlan égbolt kerubi magasságában bonthatja ki mágikus szárnyait.
HALAK - JUPITER, NEPTUNUSZ
A zárlat csak akkor börtön, ha az, akit körülvesz, a büntető karma üldözöttje. Ha valaki önként választja a klauzúrát szétömlő erői akkumulálására, akkor zárlata boldog védettséggé változik.
Bilincs, tébolydacella, kórterem, siralomház; az involúció gyógy-állomásai. Kolostorcella, kísérleti laboratórium, dolgozószoba, remete-barlang: az evolúció dimenzió-kikötői.
Amint a Hal-szülött saját életére alkalmazza a természet nagy analógiáit, elkövetkezik számára az Unió Misztika végső fázisa.
A Természet Könyve Hermész Analógia-ABC-jével azonos. Hieroglifái csodálatos folyamatok, amelyek az ember szeme előtt játszódnak le anélkül, hogy értené őket. A saját gubóját szövő hernyó és a bábbá változó rovarok, amelyeket a szárnyrakelés ösztöne klauzúrába zár: Isteni közlés. Az élet titkának kinyilatkoztatása. Éppúgy mint az ember anyaméh-gubóból való feltámadása.
"Koporsó és bölcső az elváltozás helye" - utal a legnagyobb létmisztériumra az egyiptomi filozófia (Egyiptomi halottaskönyv).
Ozirisz önkéntes áldozata, vagyis testkoporsóba fekvése nyomán Egyiptomban a születést "esésnek" - ptosisnak, a feltámadást "felkelésnek" - anastasisnak nevezik. Mert "Ozirisz leesett, hogy felkeljen és az elesetteket felemelje; meghalt, hogy feltámadjon és a halottakat feltámassza".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése